Hány játéka van egy gyereknek?
A gyereknevelés során könnyen eljöhet az a pillanat, amikor megállunk a gyerekszoba közepén és azt mondjuk: „Na jó, akkor most nézzük át a játékokat!”. Szülőként elkerülhetetlen feladat a játékok szortírozása, a „megunt” vagy „kinőtt” játékoktól való megszabadulás, a játékok elajándékozása.
Ilyenkor felmerülhet bennünk, hogy szükség van-e egyáltalán annyi játékra, amennyi körülveszi a gyermeket? Túlköltekeztünk a játékok terén? Vajon mennyi az ideális; a szigorú, megfontolt kevesebb vagy a mindent megadó, minél változatosabb és sokszínűbb játékpaletta? Miért kötődik egyáltalán egy gyermek egy játékhoz, és mit csináljunk azokkal, amelyek hosszú hetek, hónapok óta a sarokban pihennek? Ezekre a kérdésekre keressük a választ ebben a bejegyzésben.
Mit mondanak a kutatások?
Egy 2012-es amerikai felmérés tanulságos adatot hozott felszínre: a középosztálybeli családok otthonában átlagosan ~140 játék volt látható és elérhető a gyermek számára. Nem a pincében, nem a raktárban – hanem a mindennapok terében.
Egy másik, a Toy Industry Association által végzett vizsgálat azt találta, hogy az átlagos amerikai otthonban ~70 játék van jelen, és az esetek egyötödében ez a szám meghaladja a százat. Egy különálló felmérésből az is kiderült, hogy az amerikai szülők átlagosan évente kb. 10 játékot vesznek gyermeküknek, és 13 éves koráig egy gyerek összesen mintegy ~120 játék tulajdonosa lesz.
Európai viszonylatban a számok valamivel szerényebbek, de a trend hasonló: a tipikus kisgyermekes háztartásokban jóval több játék halmozódik fel, mint amennyi valóban „aktív” játékeszköznek tekinthető.
A kevés játék előnyei – és árnyoldalai
A Toledo Egyetem (USA) kutatói egy izgalmas kísérletet végeztek 18–30 hónapos kisgyermekekkel: az egyik csoportnak 4, a másiknak 16 játékot adtak, majd figyelték, hogyan játszanak. Az eredmény meglepő volt: a 4 játékot kapó gyerekek mélyebben, hosszabban és kreatívabban merültek el a játékban. Kevesebb játékkal jobban ki tudták bontakoztatni a fantáziájukat, és jobban kötődtek az egyes tárgyakhoz.
Ennek oka könnyen belátható: ha kevesebb lehetőség áll előttük, a gyermek nem „ütközik akadályba” a választás kényszere miatt. Nem szalad egyik játéktól a másikig, hanem valóban megismerkedik azzal, ami a kezében van – felfedezi, megszereti, megérti.
A kevés játék melletti érveket így lehetne összefoglalni:
- mélyebb, koncentráltabb játék
- fejlettebb kreativitás és fantázia
- a meglévő játékok értékelése, gondozása
- rendezettebb, nyugodtabb környezet
Ugyanakkor a kevés játéknak is van árnyoldala. Ha a gyermek számára elérhető játékok nem az életkorának megfelelőek, vagy ha nincs közöttük kellő változatosság (pl. mozgásos, alkotó, szerepjáték, társas), akkor a „kevés” valóban kevés lesz, nem pusztán elegendő.
A sok játék előnyei – és csapdái
Természetesen a sok játéknak is megvan a maga logikája. A változatos ingerek, különféle anyagok, formák, funkciók mind hozzájárulhatnak a sokoldalú fejlődéshez. A különböző típusú játékok más-más készségeket mozgatnak meg, és egy gazdag játékkészlet elvileg teret adhat a gyermek eltérő érdeklődési köreihez.
A valóság azonban az, hogy a bőség sokszor hátrányos. Shelley Lindauer fejlődéspszichológus ezt úgy nevezi: „játék-túlterhelés” (toy overload). Amikor egyszerre túl sok lehetőség áll rendelkezésre, a gyermek szinte megbénul a választás előtt – egyik játékot sem veszi komolyan, mindegyiket gyorsan félretéve a következőre kacsint. Rövidebbek lesznek a játékepizódok, sekélyebb a bevonódás, és a szülő is egyre inkább arra kényszerül, hogy aktívan kedvet csináljon a játékhoz.
Mennyi az ideális szám?
A kutatások és a szakértők tapasztalatai alapján egy gyermek számára egyszerre 10–16 játék elérhető jelenléte tekinthető optimálisnak. Ez nem azt jelenti, hogy összesen ennyi játéka lehet – hanem hogy ennyit érdemes egyszerre „elérhető közelségben” tartani.
A játékrotáció módszere erre kiváló megoldás: a játékok egy részét eltesszük, majd néhány hét elteltével visszahozzuk. A gyermek szemében ez olyan, mintha vadonatúj játékot kapna – és a régi-új tárggyal sokkal lelkesebben és elmélyültebben fog játszani, mint korábban.
Ez a megközelítés különösen jól működik 0–6 éves korban, amikor a gyermek játékos világa még szorosan kapcsolódik a közvetlen környezetéhez, és nem a mennyiség, hanem a minőség és az elérhetőség határozza meg a játék mélységét.
Miért kötődik egy gyermek egy játékhoz?
Biztosan te is megfigyelted már, hogy gyermeked valamely játékát kiemelt helyre emeli. Lehet ez egy kopott maci, egy egyszerű fakocka vagy egy figurácska, amelyet napokig sehova sem tesz le. Mi áll e kötődés mögött?
A pszichológia ezt átmeneti tárgynak nevezi. Az átmeneti tárgy segíti a gyermeket abban, hogy az elsődleges kötődési személy (általában az anya) távolléte ellenére is biztonságban érezze magát. A tárgy egyfajta „hidat” képez a biztonságos szülői közelség és az önálló létezés között.
Kutatások szerint a nyugati kultúrában a kisgyerekek 60–70%-a kötődik erősen valamely tárgyhoz – legyen az plüss, takaró vagy más hasonló holmi. Ez a kötődés 3 éves kor körül éri el csúcspontját. Jellemző, hogy a gyermek egyetlen ilyen tárgyat választ ki, és ezt szinte pótolhatatlannak tekinti – még az ugyanolyan, frissen vásárolt másolatát sem hajlandó elfogadni helyette.
Egy játék iránti vonzalom kialakulásában több tényező is szerepet játszik:
Az illat: A megszokott illat az agyban közvetlenül biztonságérzetet kelt – ezért nem mindegy, hogy a babának szánt rongyit/plüsst/párnát kimossuk-e mielőtt odaadjuk.
A tapintás: A puha, fogható, könnyű tárgyak különösen vonzóak a kisgyermekek számára, hiszen a taktilis ingerlés és a fogás önmagában is megnyugtató.
Az ismétlés és a siker élménye: Egy játék akkor válik igazán kedvencé, ha a gyermek sikerélményt társít hozzá – ha tud vele valamit csinálni, ha válaszol az érintésére. Ez különösen igaz az egyszerűbb, nyílt végű játékokra.
Nem véletlen, hogy a legdrágább, leghangosabb játékok sokszor csak napokig vagy maximum pár hétig kapnak kitüntetett figyelmet, míg egy egyszerű fa figura vagy egy régi plüss állatka évekig elkíséri a gyermeket.
Mit tegyünk a megunt játékokkal?
Minden szülő szembesül ezzel a kérdéssel: ott áll a polcon tucatnyi olyan játék, amelyhez a gyermek hónapok óta nem nyúlt hozzá. Kidobni lelkifurdalás, megtartani felesleges – de mi a jó megoldás?
Tegyük félre hosszabb időre. Mielőtt döntünk egy játék sorsáról, tegyük el egy-két hónapra, majd hozzuk vissza. Meglepő, hányszor derül ki, hogy a gyermek nagy örömmel veszi vissza „régi barátját”. Különösen az összetettebb, fejlesztőbb játékoknál érdemes ezt kipróbálni – a gyermek fejlődésével együtt új szemmel néz majd rájuk.
Adjuk tovább, ahol szükség van rá. Ha a játék valóban „kinőtt” állapotú, jótékonysági szervezetek, óvodák, bölcsődék vagy más gyermekes ismerősök szívesen fogadják. A gyermeket is bevonhatjuk ebbe a folyamatba – ez jó lehetőség arra, hogy megtanítsuk az önzetlen adakozás örömét.
Csináljuk meg együtt a „nagytakarítást”. 4–5 éves kortól a gyermek aktívan részt vehet abban, hogy kiválogassuk, mit szeretne megtartani és mit nem. Ez fejleszti a döntéshozatali képességet, az önismeretet és a felelősségtudatot is.
A szülők felelőssége a játékvásárláskor
„Ezt imádni fogja!” – gondoljuk, amikor a boltban megpillantjuk az újdonságot. A kutatások szerint az amerikai szülők évente átlagosan mintegy 330 dollárt költenek játékra gyermekenként – ez az Egyesült Államokban a legmagasabb érték a világon. Európában ez az összeg valamivel alacsonyabb, de a tendencia itt is az, hogy a kínálat bővülésével a vásárlás is egyre intenzívebbé válik.
Ha egy gyerek 12 éves korára átlagosan ~120 játék tulajdonosa lesz, könnyen belátható, hogy a nyugati világban a gyermek játékainak összértéke elérheti akár az egymillió forintot is. Természetesen ezek elsősorban amerikai adatok és bele kell számolni, hogy számos játékot nem a szülők vásárolnak, hanem nagyszülők, családtagok, ismerősök.
A kérdésre, hogy hány játéka legyen egy gyereknek, nem létezik egyetlen, mindenki számára tökéletes szám. Amit azonban a kutatások és a fejlődéspszichológia egyértelműen mutat: a kevesebb, de átgondoltabb választás hosszabb távon több örömet, mélyebb játékot és gazdagabb fejlődést hoz.
A cél nem a megvonás, hanem a tudatosság. Egy jól megválasztott, életkornak megfelelő játék – amellyel a gyermek hosszasan, elmélyülten, saját tempójában fedezheti fel az adott játékban rejlő lehetőségeket – felér tíz impulzusvásárlással. A Játékpszichológia mottója nem véletlenül: Minimális játékkínálat maximális gondossággal válogatva! Mi ebben hiszünk és ezt a szemléletet követtük a webáruházunk játékkínálatának összeállítása során is.
