Kommunikáció

A kommunikáció az a képességünk, melynek segítségével gondolatainkat, érzéseinket, szükségleteinket és élményeinket kifejezve kapcsolatba lépünk másokkal, és fogadjuk a felénk irányuló üzeneteket. A kommunikáció nem csupán a szavak használatát jelenti: a gyermek már jóval azelőtt kommunikál, hogy az első szót kiejtené — sírással, mosollyal, gesztusokkal, tekintettel és hangadással.

A kommunikációs készség két alapvető területre bontható:

• Verbális kommunikáció: a szavak, mondatok, a beszéd útján történő üzenetközvetítés, melynek alapja a fokozatosan bővülő szókincs és a nyelvtanilag egyre pontosabb kifejezésmód
• Non-verbális kommunikáció: a testbeszéd, mimika, gesztusok, szemkontaktus és hangszín, melyek a verbális üzenetek kiegészítői és sokszor erősebbek azoknál

A kommunikáció fejlődése az élet első pillanatától kezdve zajlik. A csecsemő az első hónapokban a tekintet és a hangadás révén tanul ráhangolódni a gondozójára. Az óvodáskor felé haladva a gyermek egyre összetettebb mondatokban fejezi ki magát, megtanulja, hogyan kell kérdezni, válaszolni, mesélni, magyarázni — és egyre inkább képessé válik arra is, hogy meghallgassa a másikat.

A kommunikációs készség fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy a gyermek körül olyan környezet legyen, ahol:

• meghallgatják — a szülő, nevelő aktívan figyel rá, szemkontaktust tart, reagál arra, amit mond
• megszólítják — életkorának megfelelő, gazdag nyelvezet veszi körül
• teret kap a megszólalásra — nem helyezik szavát a szájaiba, hanem türelmesen várják a saját megfogalmazását

A kommunikáció szorosan összefonódik más készségekkel is: az empátiával, az együttműködéssel és a szókincs fejlődésével egyaránt. Egy gyermek, aki jól kommunikál, könnyebben oldja meg a konfliktusokat, sikeresebben épít kapcsolatokat, és magabiztosabban vesz részt a közösségi helyzetekben — legyen szó az óvodai csoportról, a játszótérről vagy az iskolai osztályról.

A játéknak különleges szerepe van a kommunikációs készség fejlődésében: a szerepjátékok, a társasjátékok, a mesekönyvek közös olvasása és a közösen végzett alkotó tevékenységek mind olyan helyzeteket teremtenek, amelyekben a gyermeknek van mondanivalója — és van kinek mondania.