Feladattudat

A feladattudat képességének birtokában a gyermek képes egy feladat elvégzésére beállítani magát és megszakítás nélkül elvégezni azt, tudja, hogy mi a feladat és végre is hajtja, képes kontrollálni önmagát. A feladattudattal rendelkező gyermek érti, hogy minden cselekvésnek van eleje, lefolyása és vége.

A feladattudat épülhet a korábbi sikerélményekre, arra az élményre, hogy ő képes megoldani akár újszerű feladatokat is. Így összefüggést mutat az önbizalommal és a korábbi kudarcélményekkel is. Minél több a korábbi finommotorikus és nagymozgásos sikerélménye a gyermeknek, annál nagyobb valószínűséggel veti bele magát új feladatokba és tart is ki azokban. Sok kudarc megtapasztalása esetén, ha túlféltették, nem bátorították kellően, nem kapott pozitív visszacsatolásokat a sikeresen elvégzett feladatok után, akkor kevésbé lehet aktív a feladattudata.

A feladattudat képessége az iskolai életben kap igazán hangsúlyt, ahol a folyamatosan végzett feladatok közben nem lehet kiszállni, a többséghez alkalmazkodva végig kell vinni azokat a feladatokat, amiket kitűznek az osztály, egyén számára. A feladattudat ezért az iskolaérettség egy fontos mutatója.

Csecsemőkorban a mozgások szintjén jelennek meg a feladattudat csírái (elérek egyik pontból a másikba), így a csecsemő képességeihez mért optimális mozgásos feladatokkal tudjuk őt fejleszteni. Bölcsis, kisóvodás korban könnyen elő tudjuk hívni a feladattudatot az olyan fejlesztő játékok segítségével, ahol elejétől a végéig „meg kell csinálni” valamit, hogy az végül „kész” legyen. Ilyenek például a formabedobó/beillesztő vagy gyűrűpiramis játékok. Érett óvodás és kisiskolás korban pedig az alkotó eszközök használata képes tovább fejleszteni ezt a képességet, a kreatív alkotások elkészítése minden esetben előhívja a kitartást, az önkontrollt, a feladattudatot.