Szókincs

A szókincs definíció szerint egy adott nyelv szavainak összessége. Egyénekre vonatkoztatva is használjuk (pl. gazdag a szókincse), ekkor arra utalunk vele, hogy a személy mennyi szót ismer a nyelvből. A szókincs ebben az esetben „az egyes ember által ismert és használt szavaknak és kifejezéseknek az együttese”.

A gyerekeknek folyamatosan bővül a szókincsük, ahogy új ismeretekre tesznek szert az óvodában és iskolában. A szókincs bővítése tudatosan is végezhető megfelelő kommunikációval, különböző játékos, nyelvi feladatokkal, meséléssel vagy olyan játékokkal, melyeket kifejezetten a szókincs bővítésére készítettek (pl. képeskártyák).

Az egyéni szókészlet felbontható aktív és passzív szókincsre. Aktív szókincsbe azok a szavak tartoznak, melyeket rendszeresen használunk, míg a passzív szókincs azokat a szavakat tartalmazza, melyeket ismerünk de nem használunk. A passzív szókincs egy része természetesen az egyén életében történő események és változások hatására mozoghat a két szókincs halmaz között.

A csecsemők az első valódi szavaikat általában egyéves koruk körül kezdik el használni. A gyerekek szókincse másfél éves korra 50-150 szót tartalmaz, melyek nagy része passzív, csak néhány tucat szót használnak aktívan. Hároméves korukra a gyerekek aktív szókincse eléri a 900-1000 szót, míg 7 éves, iskolaérett korukra elsajátítják a nyelv bonyolult rendszerét és a tízezres nagyságrendű szókincset.