Erkölcsi fejlődés

Az erkölcsi fejlődés különböző életkorokban megjelenő szintjeinek külön lélektana van és több elmélet is (pl. Kohlberg, Piaget elméletei) foglalkozik a gondolkodásmód változásainak ezen szakaszaival. Ezen részletes megközelítésekre nem kitérve, az erkölcsi fejlődés egy általános, rövid értelmezését tekintve azt mondhatjuk, az erkölcsi fejlődés előfeltétele, hogy a gyermek tisztában legyen saját pozitív és negatív érzéseivel, azaz gyermeki mércével mérve legyen önismerete. Ehhez stabil érzelmi háttér és kölcsönös kötődések szükségesek, melyek kialakításában a szülőknek, a mintaátadásnak nagy szerepe van.

Az erkölcsi tudat folyamatosan változik, minden életkorra jellemző gondolkodásmódhoz igazodva fejlődik és módosul, például ugyanarról a szituációról másként vélekedhet egy három illetve egy öt éves. A gyermek erkölcsi érzéke folyamatosan „tesztelődik” az olyan szituációkban, ahol valamiről el kell dönteni, hogy az pozitív vagy negatív. Számtalan ilyen szituációval ismerkedhetünk meg a mesékben, elbeszélt történetekben, szerepjátékokban, ahol rendszerint a hősök a pozitív figurák és találkozhatunk természetesen rosszakaróval, negatív szereplővel is. Az erkölcsösség birtokában a gyermek meg tudja különböztetni a világban mi a jó és rossz, mi a helyes és helytelen.

Egészséges erkölcsi normák birtokában egy iskolaérett gyermek képes azonosulni a hősökkel, azok pozitív cselekedeteivel és elítéli a hazug, csaló karaktereket.