Hamupipőke mese – bábozáshoz
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű fiatal lány, aki a gonosz mostohaanyjával és két csúnya mostohanővérével élt együtt. Ők hárman mindig a szegény lánnyal végeztették el a házimunkát, s emiatt a ruhája gyakran kosszal és hamuval volt bepiszkolva. Így elnevezték őt Hamupipőkének!
Egy napon az ország Hercege bejelentette, hogy egy hatalmas ünnepséget szervez, ahová a királyság összes fiatal lányát meghívta.
„Te nem mehetsz!” förmedt Hamupipőkére a mostohaanyja. „Itthon kell maradnod takarítani és vacsorát készíteni!”
Eljött a bál napja, Hamupipőke szomorúan nézte, ahogy a mostohatestvérei elindulnak a királyi palotába. „Miért vagyok ilyen szerencsétlen?” fakadt ki belőle, miközben egyedül volt a konyhában. Ekkor hirtelen megjelent a tündér nagymamája, aki azt mondta neki: „Ne aggódj, elmehetsz a bálba, de csak egy feltétellel: mire éjfélt üt az óra, vissza kell térned e házba!”. Ekkor a varázspálcájával megérintette Hamupipőkét, akin a göncök hirtelen olyan gyönyörű ruhává változtak, amilyet még sosem viselt egész életében.
Amikor Hamupipőke belépett a palotába, mindenki csak ámult a szépségétől, a Herceg pedig nem is akart mással táncolni, csak vele. Hamupipőke mostohatestvérei nem ismerték őt fel, azon tanakodtak, ki lehet ez a gyönyörű lány. Csakhogy hamarosan éjfélt ütött az óra. „Jaj, ne!” mondta Hamupipőke, „Mennem kell!”, majd hirtelen leszalad a lépcsőn, ki a palotából. A Herceg már csak Hamupipőke egyik elhagyott cipőjét találta meg.
A Herceg kitervelte, hogyan találja meg újra Hamupipőkét. Azt a lányt fogja feleségül venni, akinek a lába pontosan beleillik a megtalált cipőcskébe. A királyság minden szegletébe elküldte a hirnőkeit a lábbelivel. Minden fiatal lány felpróbálta a cipőt, de senkire sem illett. Végül megérkeztek Hamupipőke házához, ahol a két mostohatestvére sem tudta felvenni a cipőt, egyikül lába sem fért bele. Ekkor legnagyobb meglepetésükre, Hamupipőke lába pontosan beleillett a cipőbe!
Nem is kellett több, a Herceg és Hamupipőke össze is házasodtak, még ma is élnek, ha meg nem haltak!
A mesét a Mágneses bábszínház játékunkhoz ajánljuk:
